Persze, persze... a szigetek a vizen úsznak, csakhogy ezek az úszószigetek konkrétan odébbtolhatóak. Történt ugyanis régesrégen, hogy az Urosiak szigetre akartak költözni, de a Titicaca tavon véges a szigetek száma. Ígyhát csináltak maguknak.

Ezek a szigetek kb. 3 m mély vízben úsznak és nagyjából 90 db van belőlük. Mindnek van polgármestere, aki bevezet a sziget történetébe, utána persze lehet shoppingolni. Ma már ezek a szigetek többnyire inkább látványosságok, nem laknak rajtuk. Angol wc viszont egy emelvényen volt a mi szigetünkön. Ez meglepő, de persze próbáljuk ki. Ilyen úgysem lesz többször.

A szimpatikus polgármester bemutatja a sziget rétegeit és a nádat, ami padlóként fedi a felszínét. Nagyon puha, ruganyos ezen a járás. Nem csak padlóként használják ezt a Titicaca tavi nádat, hanem házat, hajót építenek belőle, de még meg is eszik. A hajó nem akármi... a kedves bácsi vigyorogva mutat rá: MERCEDESBENZ! Oké, oké. persze, hogy lehet menni egy kört vele.

A nénik kedvesen fetrengve rágcsálják a nádat, a férfiak egy kupacban mosolyognak, gyerekek játszanak. Idilli mini világ ez.

e

Az ételük még egy fura halászlé, ugyanis egy tányér élő halat tesznek oda vízbe főni és ez így nagyjából készen is van... Hmm, szerencsére nincs kóstoló. A konyha egy speciális tűzálló anyagon fekszik, így tehát mindenre gondolnak.

Puno-ból érkeztünk ide és folytatjuk utunkat Taquile szigetre, ahol további izgalmas dolgok várnak ránk. Egy helyi családnál szállunk itt meg, akiknek érdekes szokásaira már a hajón felhívják a figyelmünket.

Folyt. köv.