Arequipa, a fehér város egy elképesztően hangulatos hely. Csodálatos hegyek, vulkánok (El Misty) ölelik körül. A hegyek köveiből épített épületek ragyogása miatt kapta a fenti becenevet. A kék-vörös Santa Catalina kolostor pedig a legszebb középkori épület az országban. A várostól nem messze található a világ egyik legmélyebb kanyonja, a Colca-kanyon, ahol hatalmas kondorkeselyűk röptében gyönyörködhetünk. A Colca-kanyonról már írtam korábban, most jöjjön Arequipa és a benne található csodák.

Elsőként összetéveszthetetlenül mindenképp belefutunk a Plaza de Armas-ba, ami a helyi főtér. Csodálatosan szép nagy parkkal rendelkezik, szökőkúttal a közepén, teraszos épületekkel és a katedrálissal körül ölelve.

Innen nem messze található a Santa Catalina, ami egészen addig nem is érdekelt komolyabban, amíg utána nem olvastam. 1579-ben épült és több, mint 20.000 négyzetméter, tulajdonképp egy városka a városban. Karakteressége élénk kék és vörös színű falaiban rejlik.

A kolostor alapítója a gazdag özvegy, Maria de Guzman volt. Annak idején szokás volt, hogy minden család második gyermekét (legyen az fiú vagy lány) az egyház szolgálatába szentelték. E kolostor azonban csak felső osztálybeli spanyol családoktól fogadott lánygyermekeket. Nem kevesebbet, mint 100 aranyat kellett fizetni évente, ami ma 150.000 amerikai dollárnak felel meg (ez durván 44millió forint). A gazdag lányok 25 személyes tárgyat és a komplett cselédséget hozhatták magukkal. Esténként zenés-táncos mulatságokat tartottak. Azt hiszem mostmár mindenki látja, hogy a Santa Catalina nem egy átlagos, hanem inkàbb egy buli zárda volt.

Keringenek történetek terhes apácákról, illetve arról, hogy találtak falba rejtett csecsemő csontvázat is, ami elég ijesztően hangzik. A nagy szabadelvűségnek és a könnyelmű apácalétnek végül 1871-ben IX. Pius pápa vetett véget és reformálta meg a rendszert azután, hogy Josefa Cadena nővér egy levélben beszámolt neki a zárdai falain belül történő eseményekről.

Fénykorában a zárdát 450 ember (apácák és szolgáik) lakta, de még ma is él itt nagyjából 20 nővér, természetesen a túristák arra a részre nem mehetnek.

Sajnos a Peruban rendszeres földrengések a kolostort sem kímélték, sokszor kellett helyrehozni, újjáépíteni a házakat. Nagyban segíti a fejlesztéseket (elektromosság, vízhálózat) és helyreállításokat az a tény, hogy a zárdát megnyitották a nagyközönség felé.

Elképesztő csodás virágillat uralja a kolostor minden részét.

Ez helyi vezető mesél a túristáknak. Divatosan minden hölgy kékben pompázik.

A házikók jelentős része óriási kemencés konyhával rendelkezik, ahol igen nagy lakomákra lehetett előkészülni.

A reszelő elődje? 

Nem volt rossz dolguk. Szökőkútjuk is akadt a kis városban Az ott jobbra pedig (az ajtó mögött) a fürdő, ahova nem mentek sűrűn, ugyanis évente csupán kétszer fürödtek.

Itt pedig mostak.

Ezt a zongorát Muzio Clementi, a zongora atyja készítette, 4.000 frankot fizettek érte a nővérek.

Madártávlatból.