Jeep túránk utolsó napján végre elérünk a várva várt sósivatagba. A szokásos hosszú zötykölődés következik, amihez lassan kezdünk hozzászokni.

Egyszercsak tükörsima érzés következik, ami olyan testünknek, mint egy finom balzsam. A sofőr előremutat: Sal (=só).

A Salar de Uyuni a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje. Sós mocsárként illetve sós sivatagként is meghatározható, mivel általában száraz, viszont időszakosan néhány cm-es vízréteg borítja. Bolíviában, az ország délnyugati részén, az Andok hegyvonulatai közötti medencében fekszik 10 582 km² (majdnem 18 Balatonnyi) területen, 3656 m-es tengerszint feletti magasságon.

Megállunk, kiszállunk és jöhet a mókázás. A sósivatag nagy előnye, hogy végtelensége miatt nem lehet érezni a távolságokat, nincs viszonyítási pont. Ezért készülhettek ezek a képek is. 

Most épp száraz évszak van, így érdekes geometriai formák rajzolódnak ki sóból a lábunk alatt. Gondoltam itt is bevetem a kézenállós figurát, hát utána fájlaltam is a tenyereimet rendesen, ugyanis elképesztően kemény a talaj. Esős évszakban a sivatag úgy néz ki, hogy pár centis víz áll a talajon, a dzsipek ebben gázolnak, az emberek pedig fantasztikusan tükröződnek. Olyan lehet ez, mintha egy végtelen tükörlapon állnának.
A napsugárzás brutális. Nem elég, hogy sivatagban vagyunk, de a hófehér sótalaj még vissza is veri a nap sugarait. Jó vastagon kenjük is magunkat 50 faktorral, majd egy óra fotózgatás és indulunk tovább.

Jó tudni: A terület időjárása igen száraz és nagyon szeles. A nappali hőmérséklet a 40 °C-ot is elérheti, a talaj hőmérséklete pedig a 60 °C-ot; ugyanakkor éjszaka −10 °C is lehet.

A talajt 11 rétegben és néhol 120 m vastagságban só borítja, ezen kívül gipsz fordul még elő. Az Uyuniban mintegy 64 milliárd tonna só halmozódott fel, amiből évente 25 ezer tonnát bányásznak ki. Ez a terület rejti a világ egyik legnagyobb lítiumkészletét.

Már messziről délibáb szerűen egy hegy kezd kirajzolódni, és mikor közelebb érünk értetlenkedve állunk e mini világ előtt. Egy hegy a sivatagban... Oké, megvesszük a szokásos belépőket, és indulunk hegyet mászni. A végtelen kaktuszok világa ez. Hatalmas és izgalmas formájú százéves élőlények ezek gigantikus tüskékkel.

Bandukolunk felfele, hogy a csúcson lélegzetelállító látvány táruljon elénk. Körben sivatag, mi pedig lelátunk az egész mesebeli tájra. Egészen furcsa érzések kerítik hatalmába az embert, amikor ilyen szokatlan helyeken feleszmél. Mikor tudatosul mennyire keveset látott még, milyen apró a természet erejéhez képest, mennyire nem ismer más kultúrákat... Picit olyan, mintha kinyitnának egy ajtót a világra, mint Jim Carrey a Truman show c. filmben.

Lámakaktusz :)

A földtörténeti pleisztocén korban ezen a területen a gigantikus méretű Ballivián-tó hullámzott, mely a jelenlegi bolíviai Altiplano teljes területét beborította. Ennek kiszáradása után, mintegy 40 000 évvel ezelőtt jött létre a ma is létező Titicaca-tó és a prehisztorikus Minchin-tó. Utóbbinak további zsugorodása nyomán a területén két ma is létező sóstó, a Poopó-tó és az Uru-uru maradt vissza, valamint két időszakosan vékony vízréteggel borított sómező (sósmocsár, sós sivatag), az Uyuni és a Coipasa.

Megebédelünk ezen a furcsa de csodálatos helyen. Ezúttal a jeep csomagtartójából tálalnak a sofőrök. Az étel még mindig kifogástalan.

Kismadár iszik a csapból, míg lobog a nagy barátjuk, a japánok zászlója.

Mindezek után jöjjön egy kis Dakar! Egy hatalmas sószoborhoz vezet utunk. Itt haladt át a Dakar 2014-ben.

Nórával egy térdgyilkos ugrás :)

És a másik oldal pedig egy vonat, így hát...

Továbbhaladunk Uyuni - a kiindulópont - irányába. Mikor odaérünk, egy vonattemetőhöz vezet tovább utunk, ami a város szélén található és úgy került ide, hogy anno még vonattal szállították a bányákból a nyersanyagokat, aztán egyszercsak kiürültek a bányák. Ezek után már senkinek nem kellettek szegény vonatok, így jópár dekoratív vasdarab megmaradt egymás hegyén-hátán, okozva ezzel a túristáknak érdekes Mad Max szerű látnivalót. Megmásztunk pár mozdonyt, hintáztunk, mókáztunk, majd visszaérve Uyuniba megírtuk a jeep túrát vezetőknek, hogy szuperül éreztük magunkat :) Aki arra jár talán láthatja az iroda falán magyar nyelvű ajánlásunkat.