A Salinas sóteraszok már madártávlatból is elképesztő látványt nyújtanak a maguk hófehér színvilágával. A kisbuszból kiszállva fentről meglepetten konstatálom - Ez hatalmas! A bejárathoz érve leballagunk a Machupicchun már megszokott lépcsőfokokon és keresztül haladunk…

Október 25. hajnali 5:00 indulás a buszhoz, ami felvisz a Machupicchu túránk kezdetéhez 2430m-re. A sor dermesztően hosszú. Én, aki kifejezetten rossz sorbanálló vagyok hüledezek a látványtól. A nagy ijedtségre elfogyasztom a hotelből kapott kis iskolás hangulatú uzsonnás zacskó…

Repülés közben ha az ember kipillant az ablakon, csodás és változatos tájakat figyelhet meg... ... főleg leszállás előtt, mikor már nem vagyunk túl magasan....  ... de ez is megesik néha:

Itt van előttem, de nem érhetem el, nem láthatom, nem érezhetem sós illatát, itt most csak átszálló utas vagyok. Tenger, te éltető kékség. Még találkozunk! Hajnal van. Sötét. A hiéna taxisok itt is támadnak, mint bármelyik másik reptéren. Várok! Itt ma csak egy pecséttel…

Gyakran mondják már rutinos túrázók, hogy miután bepakoltál, vedd ki a cuccaid felét és indulhatsz. Én most nem akartam ebbe a hibába esni - hisz velem is előfordult már, hogy egy hetes nyaralásra két heti ruhát vittem... de talán nőknél ez megbocsájtható... legalábbis amíg…