- A háztetőkön elhelyezett kerámia bika szerencsét hoz. Ez sok helyi árusnál kapható is.

- A peruiak imádnak lépten-nyomon fekvőrendőröket elhelyezni, ezt valószínűleg profi és vakmerő vezetési technikájuk követeli meg.

- A tuktuk kedvelt helyi közlekedési eszköz és olcsóbb, mint a taxi. Csak járjunk tágra nyitott szemmel, nehogy elüssenek.

- A magassági betegség pár napon belül megszokható, a hegyre fel és hegyről le szuperül akklimatizál. Nekem felfele menet még az 5-6. napon is fájt néha picit, de amint megérkeztünk, elmúlt. Már nincs szükség otthoni fájdalomcsillapítókra és már meg sem érzem a négyezres hegyeket.

- A Mona (munya) szuper gyógynövény hasfájásra, gyomor bántalmakra teába téve (bokorról leszedve, forró vízzel leforrázva azonnal iható és még finom is). A hegyen sétálva, munyát szagolgatva több oxigénhez jut a szervezetünk. A magyar neve andoki menta.
Taquile szigeten pl. nagyon sűrűn találunk ilyen növényt.

- A másik ház mellett szedhető gyógynövény az eukaliptusz. Szintén teába egy levelet megtörögetve nyugtató hatású (szuper alváshoz).

- A peruiak szinte mindent gyógynövényként használnak, orvos nem igen van (a kis településeken és szigeteken), de mindenhol van helyi sámán aki pl. Taquile szigeten nyuszit tesz a mellkasodra gyógymódként. Egyébként már az egész kis gyerekek is ismerik a gyógynövényket, mi a jó csípésre, fájdalomra, stb.

- Borzasztó nagy távolságok vannak. A 7 óra buszozás, 3 óra hajózás itt megszokott dolog. A kilátás viszont mindenhol mesés.

- A nap végtelenül erős 3-4ezer méteren. Ha valaki elfelejti az 50 faktoros krémet, másnap egy darabban szabadulhat meg az arcbőrétől. Hiába van 15-20 fok, ne feledjük, közelebb vagyunk a naphoz. Olyan ez, mint síeléskor leégni. Ismerős? Na ugye.

- Az inkák rengeteg romot hagytak maguk után. Építészetük meglepően tartós. A legtöbb mai templom is inka alapokra épült.

- A perui wc használat némi megszokást igényel, ugyanis a Dél-Amerikai csatorna hálózat nem bírja el a papír, illetve egyéb wc-be dobott tárgyak elszállítását, ezért minden wc mellett kuka van. Minden papírt és egyebet ide kell dobni. Állítólag hosszú kintlét után az embernek már otthon is szinte vissza kell szokni a "rendes" módszerrre.
A wc használati díj egyébként mindenhol egységesen 1 sol (= 90 Ft).

- A lámák és alpakák kedves állatok, akik olyanok mintha mindenfele lennének és nem tartoznának senkihez, de persze mindig van gazdájuk. A lámák, alpakák és bárányok remek helyi pulcsi alapanyagok. Szuper színes tárgyakat vásárolhatunk belőlük bárhol az országban. Az alpaka husi még elég népszerű itt, de íze (a többiek szerint) inkább túlfűszerezett, túlpácolt, mint sajátos.

- Szeretik díszíteni a rendszámtáblákat :) 

- Az inka temetkezés egy magyar ember számára fura lehet, ugyanis összekuporodva és természetes növényi anyagokból készült anyaméhet szimbolizáló zsákokba temették halottaikat. Sokszor hegyoldalba vájt lyukakba (Pisacban pl) néha hatalmas égbe meredő oszlopszerű építményekbe temetkeztek. Természetesen mindezt magas hegyekben tették.

- Kedvelt ételük a tengeri malac, amit persze nem úgy kell elképzelni, mint a nálunk háziállatként tartott cuki szőrős rágcsáló, hanem inkább mint egy kistestű malac. Őket az út mentén feltűzdelve forgatják a tűzőn vagy étteremben rendelhető (volt, hogy csak előrendeléssel). Én nem ettem, de a többiek sem voltak elragadtatva ettől a gasztro csodától.

Folyt. köv.